Tízből kettő jó vagy nyolc hibás?

A napokban 2 ismerőssel beszélgettem, s minkettejük számára gondot jelentett egy teljesítménnyel kapcsolatos helyzet. Meghallgattam, s valahogy kirajzolódott nekem a történetekből az az ostozó, majd önostorozásre nevelő rendszer, amely lebecsüli ha csak tízből kettő sikerül neked jól, és tesz gyorsan 8 hiányjelet. 

A rendszer, amiben felnövünk, és amiben jó lenne ha egy életen át szeretnénk tanulni, első sorban a hibáinkra és a büntetésre fókuszál.

Eszembe jutott, hogy mekkora megváltás volt számomra amikor felfedeztem hogy ezen én magamban is változtathatok, és hátha ezt más is be tudja építeni az életébe hogy megkönnyítse a maga dolgát vele!

Amikor tíz évnyi némettanulás után ugyanannyit beszéltem és értettem a nyelven mint 4 év angoltanulás után, valami derengeni kezdett hogy ekkora különbség nem lehet a két nyelv közt. Mikor már az iskolák befejeztével újra nyelvtanulásra adtam a fejem, felidéztem mit csináltam szívesebben ami miatt jóval több kedvem volt fejlődni. S fokról fokra a legtöbb kellemetlenséget kiküszöböltem a tanulásból, amíg nem vált egészen élvezetes elfoglaltsággá.

Nem a feladatok lettek mások, hanem a szemléletem átformálása segített, hogy ami addig teher volt most a nap egyik fénypontjává változott.

Tízből kettő

Emlékszem, volt egy megoldókulcsos emeltszintű angol nyelvtan könyvem, és már csak a rágondolástól is égnek állt a szőr a hátamon, hogy megint számolhatom hogy mi nem sikerült. De egy huszárvágással átfordítottam ezt abba, hogy én bizony csakis a jókat pipálom. Igen, ha tízből kettő, akkor lesz két pipám, ami ezt jelenti, hogy kettőt máris jól tudtam! Nincsenek maximum pontból levonások, csak a növekvő tudást mérem.

Az volt a taktikám, hogy még frissiben kiderítem a helyes megoldásokat amíg még kíváncsi vagyok rá, mert akkor jobban megjegyzem. Tehát minden feladat megoldása után azonnal értékeltem a jól sikerülteket, s gondosan kimásoltam egy füzetbe azoknak a helyes megoldásait amit addig nem jól tudtam. Kis szünet után újra nekifutottam ugyanannak a feladatnak mindaddig, amíg nem sikerült az összes sor jól. Minden feladat lezárását egy hibátlan pipasor mutatta. 

Apróságnak tűnik, de elképesztően megdobta a motivációmat hogy elimertem magamnak a befektetett energiámat, s valósággal megünnepeltem a sikereimet!

Senki nem szúrt le a hibáimért, nem gyűjtöttem kudarcokat, csak figyeltem a tudásomat, s az egy-két gyengébb napot leszámítva folyamatosan növekedett is.

Amire figyelsz, azt erősíted

Nos, én a sikereimet szerettem volna gyarapítani, és ebben sokat segített hogy az apró sikereknek is örültem, s a javítandókra nem úgy néztem mint a véres rongyra, hanem olyasmikre amik megmutatják miben érdemes fejlődnöm, hogy haladjak az úton.

A fejlődés lett tehát a célom s az eredményeken nem görcsöltem, csupán járulékos nyereségekké változtak.

- Képzeld el hogy ezúttal úgy tanulsz valami újat, hogy az első próbálkozás után először azt veszed számba ami jól sikerült: "10-ből kettő máris jó lett, pedig csak most kezdted!" Ezután szeretnéd tudni a helyes megoldásokat a többi részre is? 

Most megutatják neked a helyes megoldásokat, és elölről csinálhatod a gyakorlatot és még több rész lesz benne jó! Nem baj hogy nem elsőre sikerült hibátlanul, hiszen azt is értékeljük hogy mennyi energiát tettél bele amíg megtanultad magadtól az egészet jól megoldani.

- Azt mondod, segítséget kapok a helyes megoldáshoz, és még meg is dicsérnek ha így fokról fokra magamtól jól csinálom már?

- Azt! Sőt, még meg is ünneplik a kitartásodat. Eddig azt hitted a tanulás állandó kudarcélménnyel jár, s mindig mire végre jól megtanultál valamit, már rohanni kellett tovább, de itt most végre megállhatsz ünnepelni, még valaki meg is dicsér érte. Ha más nem, akkor te magadat.

- És mi van ha valaki másnak elöbb vagy jobban sikerül?

- Nincs verseny, sem mással, sem magaddal, csak az út van amin elindultál, és az eredmények mutatják neked, hol jársz most: mi megy már jól, és mit érdemes még fejleszteni. 

Minden ugyanaz csak a figyelmed van máson: kudarc helyett az elismerésen, továbbrohanás helyett az ünneplésen, és az eredmény helyett a folyamatra figyelsz amelyben vagy.

Hogyan lehet így tanulni ha a környezetem nem támogat ebben?

Azért mertem ajánlani ezt az egészséges és motiváló szemléletet, mert nem kell szerencsés környezet hozzá. Ez egy belső elhatározás, hogy mire figyelsz, s mit ismersz el sikerként magadnak. A te döntésed hogy a pillanatnyi eredményeidet nem veszed túlságosan komolyan, s inkább csak az irányt igazítod hogy jó felé haladj. Megtanulod becsülni a tízből kettőt, s örömtáncot jársz a tízből tíz miatt.